Absztrakt: A magyar önkormányzati rendszer elmúlt több mint másfél évtizede a tudatos, fokozatos és folyamatos leépítés időszaka. Az Alkotmányt váltó Alaptörvény eleve leértékelte az önkormányzatok helyét és szerepét, lényegében részleges autonómiával rendelkező, de a kormányzat alá rendelt, az állami feladatok végrehajtó szervezetévé alakította át a helyi hatalom birtokosait. Az önkormányzáshoz való jog ma már nem alkotmányos alapjog.

Ebben a megszorító, alárendelő, a kormányzat mindenhatóságát megjelenítő hierarchikus rendszerben új „lehetőségként” jelent meg a helyi önazonosság védelméről szóló törvény.

A törvény hatálybalépése óta, 2025. második félévében megalkotott 236 helyi önkormányzati rendelet átfogó vizsgálata alapján került sor a kialakult helyzet bemutatására. A rendeleteket megalkotó települések térségi elhelyezkedése, önkormányzó képessége alapján érzékelhető, hogy az ország e tekintetben is három részre bontható. A többséget az elszegényedő, leszakadó települések és régiók alkotják, ahol a betelepülés megakadályozása a cél a meglévő struktúra és minőség konzerválása érdekében.

A másik két csoportba tartozó – az agglomerációs és az üdülő – települések alapvetően a jelentősen megnövekedett számú lakosság és az azt kiszolgáló infrastruktúra közti feszültség kezelésére használják a törvény nyújtotta tilalmi eszközöket. Felsejlik még egy negyedik kategória, a külföldi, a határ menti, elsődlegesen a szlovákiai polgárok betelepülésének korlátozására.

A műhelytanulmány felvillant még néhány sajátosságot és szakmai véleményt, valamint a jövőre vonatkozóan rögzíti, hogy a törvény által adott eszközök nem alkalmasak a meglévő, valóságos problémák kezelésre. A települési önazonosság „védelme” csak az önkormányzatiság átfogó megerősítésével valósítható meg tartósan és fenntarthatóan.

Abstract: For more than a decade and a half, the Hungarian municipal system has been undergoing a period of deliberate, gradual, and continuous downsizing. The Fundamental Law, which replaced the Constitution, devalued the position and role of local governments from the outset, essentially transforming local authorities into partially autonomous but government-controlled bodies responsible for carrying out state tasks. The right to local government is no longer a constitutional fundamental right.

In this restrictive, subordinate hierarchical system reflecting the omnipotence of the government, the law on the protection of local identity appeared as a new „opportunity.”

Based on a comprehensive review of 236 local government regulations enacted since the law came into force in the second half of 2025, the current situation was presented. Based on the regional location and self-governing capacity of the municipalities that enacted the ordinances, it is apparent that the country can be divided into three parts in this respect as well. The majority consists of impoverished, disadvantaged municipalities and regions where the goal is to prevent settlement in order to preserve the existing structure and quality.

The settlements belonging to the other two groups – agglomeration and resort settlements – basically use the prohibitive measures provided by the law to manage the tension between the significantly increased population and the infrastructure serving it. A fourth category also emerges: restrictions on settlement by foreign nationals, particularly those from neighboring countries, primarily Slovak citizens. The workshop study highlighted a few other characteristics and professional opinions, and concluded that the tools provided by the law are not suitable for addressing existing, real-world problems. The „protection” of municipal identity can only be achieved in a lasting and sustainable manner through the comprehensive strengthening of local government.